Civil életben doktornő, hobbija pedig a jégkorong! Nagytatája valamint édesapja révén már nagyon korán megismerhette a hokisták mozgalmas életét, mégis egy véletlennek köszönheti, hogy 2004 - től ő is kergeti a korongot! Ismerjétek meg Balló Noémit, Balló doki unokáját, aki csapatunk egyik legtehetségesebb női jégkorongozója!
Kérdeztük, válaszolt, magáról beszél, nektek üzen, olvassátok szeretettel!
Kérlek mutatkozz be pár mondatban!
Sziasztok! Balló Noémi vagyok, 29 éves és 2004-ben csatlakoztam a csapathoz.
Hogyan jellemeznéd magad jégkorongozóként?
Kitartó és ambiciós jégkorongozónak tartom magam, mindig próbálom a lehető legtöbbet kihozni magamból.
Mik a céljaid a következő szezonban?
A következő szezonban szeretném a tőlem telhető módon segíteni a csapatot, szeretném, ha a fiatalok kapnák a legtöbb játékidőt ezek mellett, persze élvezni a játékot és a velük eltöltött időt.
Mi volt az oka, hogy csatlakoztál a klubhoz?
Emlékszem 2004-ben egy nagyon nehéz periódus volt az életemben, próbáltam lefoglalni magam, azon a nyáron nyaralni voltunk a családdal, valahogy úgy esett, hogy a lánycsapat is ott edzőtáborozott, nagyon megtetszett a családias hangulat, így szezonkezdéskor édesapám vitt el a legelső edzésre és azóta is az életem része a jégkorong.
Ki a kedvenc jégkorongozód és miért?
Nincs kedvenc jégkorongozóm.
Meccs előtti berögzült rituáléd, babonád van?
A meccs előtti rituálémhoz tartozik a közös kávézás.
Első találkozásod a jégkoronggal?
Szerintem a napját sem tudom mikor volt az első kontaktusom a jégkoronggal. Édesapám jégkorongozott, a néhai nagytatám volt a Sportklub orvosa, mellette nőttem fel a rendelőben a “pipapályán”, mai napig megmosolyogtat mennyire féltem a fagyasztógép hangjától és a kapusoktól.
Hogy emlékszel vissza a legbüszkébb pillanatodra, mint jégkorongozó?
A legbüszkébb pillanatom az volt, amikor Bulgáriában megnyertük a világbajnokságot, valamint amikor Finnországban kijutottam az első Innsbruck-I ifjúsági olimpiára. Az ott eltöltött 2 hét mindig az az idő marad, amelyet bármikor újra átélnék.
Mit üzensz a szurkolóknak és a követőknek?
A szurkólóknak pedig azt üzenném, hogy szurkoljatok és támogassatok minket, nehéz perióduson vagyunk túl, igaz amatőrként hokizunk, de nekünk is nagy helyet foglal el a szívünkben a jégkorong!
Ez a sport az ami összehoz minket, második családunkat alkotja és kiránt a szürke hétköznapokból, feltölt valamint erőt ad a jégén kívüli életünkben.
Hajrá, Csíkszeredai Sportklub!