Mindig mosolyog, mindig tudja mit akar, imádja a jégkorongot és nem utolsó sorban önkéntesen edzősködik a Székelyföldi Jégkorong Akadémia, Csíkszeredai központjánál az U7/9/11 - es korosztályokban, mert álma volt, hogy gyerekekkel foglalkozhasson! Ismerjétek meg Antal Orsolyát, maximalizmusa példaértékű lehet sokunk számára!
Kérdeztük, válaszolt, magáról beszél, nektek üzen, olvassátok szeretettel!
Kérlek mutatkozz be pár mondatban!
Sziasztok! Antal Orsolya vagyok, 23 éves. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal mostmár lassan 8 éve mondhatom, hogy a jégkorong aktív szereplője az életemnek.
Hogyan jellemeznéd magad jégkorongozóként?
Elsősorban, amit kiemelnék magamról az a bennem levő motiváció és akaraterő, ami a jégen és az élet minden területén jellemez engem, valamint előre vitt és visz a mai napig. A jékorong iránti mérhetetlen nagy szeretetem által mindig próbálom a maximumot kihozni magamból, bármilyen helyzettel találkozom is a jégen.
Mik a céljaid a következő szezonban?
A következő szezon első számú célja számomra nem a nyerés (persze az is fontos), hanem sokkal inkább az, hogy végre legyen egy erős, összetartó és biztos csapat mögöttünk, amit úgy érzem minden lány megérdemel, aki szereti a jégkorongot. Ha ezt sikerül megvalósítani, én már nagyon boldog vagyok!
Mi volt az oka, hogy csatlakoztál a klubhoz?
Mivel Csíkszeredában születtem, így soha nem is volt kérdés, hogy itt szeretnék jégkorongozni és részese lenni az itteni “hokis életnek”.
Ki a kedvenc jégkorongozód és miért?
Nincs kedvenc jégkorongozóm, én minden olyan játékosra felnézek és csodálok, akit látok igazán harcolni és alázattal dolgozni a céljai elérése érdekében. Szerintem nem az tesz valakit nagy emberré, hogy mennyire “híres”, hanem sokkal inkább az, hogy mennyi áldozatot képes hozni és mennyi munkát képes bele rakni abban, amit igazán szeret.
Meccs előtti berögzült rituáléd, babonád van?
Meccs előtti különösebb rituálém nincs, számomra inkább a megfelelő pihentségi állapot a fontos, így meccsek vagy bármiféle nagyobb fizikai aktivitás előtt pihenni szoktam. Szeretek jó hangulatban lenni, inkább sokat beszélni és kacagni a csapattársakkal a meccsek előtt.
Első találkozásod a jégkoronggal?
Az első találkozásom a jégkoronggal 15 éves koromban volt, amikor is sok könyörgés után, anyukám elvitt az első jégkorong edzésemre a lányokhoz.
Hogy emlékszel vissza a legbüszkébb pillanatodra, mint jégkorongozó?
A legbüszkébb pillanatomnak talán azt mondanám, amikor az egyik VB-n egy nagyon húzós és nehéz meccsen, amikor már azt éreztem, hogy nincs tovább, bennem volt a “csakazértis”, nem adtam fel és végig nyomtam a meccset!
Mit üzensz a szurkolóknak és a követőknek?
A kedves szurkolóknak azt üzenném, hogy higgyenek bennünk, mert fogunk még mi nagy dolgokat elérni! Nem elég, hogy csak mi akarjunk, szükségünk van a szurkolók támogatására is!
Hajrá Sportklub!
-height(343)-crop).png)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(343)-crop).jpg)
-height(94)-crop).png)
-height(94)-crop).jpg)
-height(94)-crop).png)
-height(94)-crop).jpg)
-height(94)-crop).jpg)
-height(94)-crop).jpg)
-height(94)-crop).jpg)
-height(94)-crop).jpg)