A Csíkszeredai Sportklub női jégkorongcsapata lendülettel és odaadással kezdett neki a nyári felkészülésnek, új vezetőedzőjükkel Andras Varga -val. Cél a román bajnoki cím!
A toborzás még tart, várjuk azokat az lányokat, aki jól korcsolyáznak és szeretnék kipróbálni magukat jégkorongozóként. Addig is ismerkedjetek meg a klub hokis csajaival és ne feledjétek, hogy a biztatás és a szurkolás nekik is jár!
Kérdeztük, válaszolt, magáról beszél, nektek üzen, olvassátok szeretettel!
- Kérlek mutatkozz be pár mondatban!
Sziasztok! Adorján Katalin vagyok, 23 éves, ez a 13. szezonom a csíkszeredai Csíkszeredai Sportklub női jégkorongcsapatában.
- Hogyan jellemeznéd magad jégkorongozóként?
Mindig megpróbáltam és megpróbálok a saját képességeim szerint a lehető legtöbbet kihozni magamból úgy meccseken, mint edzéseken a lehető legnagyobb alázattal, amely úgy gondolom szükséges ehhez a sportághoz.
- Mik a céljaid a következő szezonban?
A következő szezonban remélem, hogy újult erővel fejlődni tudok és formába hozni magam, hogy a csapatot tudjam segíteni. A legfőbb cél, hogy élvezzük a játékot!
- Mi volt az oka, hogy csatlakoztál a klubhoz?
Amióta az eszemet tudom itt jégkorongoztam Csíkszeredebán, ebben a csapatban nőttem fel, így nem is olyan meglepő, hogy még mindig itt vagyok. Rengeteget tanultam a többiektől, úgy jégkorongban, mint az életben. Itt mindenki szívvel lélekkel játszik és szereti a jégkorongot, jóban-rosszban összetart, bíztatja egymást és mindig a legtöbbet próbálja nyújtani a pályán. Életre szóló barátságokat köszönhetek a jégkorongnak, ezért mindig hálás leszek!
- Meccs előtti berögzült rituáléd, babonád van?
Nincs különösebb babonám, vagy rituálém meccsek előtt, általában szeretek előtte egy kicsit pihenni, zenét hallgatni és a csapattársakkal viccelődni, fontos számomra, hogy jó kedvvel menjek fel a jégre.
- Első találkozásod a jégkoronggal?
A jégkoronggal 8 éves koromban találkoztam a testvérem első edzését nézve, meg is irigyeltem, azon gondolkodtam, hogy milyen jó neki. Ekkor a legnagyobb örömömre oda jött az edző és megkérdezte szeretnék- e én is jégkorongozni. A következő edzésen már én is részt vettem a fiúkkal és aztán az első szezon után a női csapathoz csatlakoztam, azóta is itt vagyok!
- Hogy emlékszel vissza a legbüszkébb pillanatodra, mint jégkorongozó?
Van néhány dolog, amire büszke vagyok, legyen az első gól, egy jó védekezés vagy támadás, világbajnokságon való részvétel és elnyert díjak, de a legbüszkébb arra vagyok, hogy még ennyi idő elteltével és a sok nehézség ellenére együtt a csapat!
- Mit üzensz a szurkolóknak és a követőknek?
A szurkolóknak azt üzenném, hogy megpróbálunk a lehető legjobban teljesíteni, tudjuk, hogy sokat kell tanuljunk még, viszont türelemmel és sok munkával minden megvalósítható.